Amos Imre

As a child, Ámos heard many a story about Rabbi Eizik Taub of Nagykálló, a shepherd boy turned venerable tzadik (wonder rabbi) and soothsayer whose legend had spread by word of mouth from generation to generation. Herdsmen, ploughmen and wagonners believed that the tzadik could work miracles even in his death. Pilgrims from faraway lands would write their wishes on a slip of paper and cast it to his grave.

In Hasidic legend, as in the paintings of Ámos, fragments of reality blend with longed-for miracles in a world in which life is complemented by dreams in the most natural manner. Indeed, his paintings frequently invoke the figure of a tzadik lost in reverie.

The painter’s sheltered childhood in Kálló equipped him with faith both religious and human, as well as a strong moral foundation and a sense of being protected.

Kezdetben a posztimpresszionizmus (Rippl-Rónai József és a Nabis-csoport hatása) volt jellemző művészetére. Festészetének tematikáját emellett erősen meghatározták gyermekkori élményei, vallásos neveltetése, a nagykállói haszid miliő. 1937-ben Párizsban járt, ahol megismerkedett Marc Chagall-lal. Ettől kezdve művészetére az álomszerű ábrázolás, a második világháború alatt pedig a rettegés, a félelem megjelenítése vált jellemzővé. Szürrealisztikus motívumvilága leginkább Chagall látomásos művészetéhez áll közel. Színvilága, ecsetkezelése is egyre expresszívebbé vált, mintegy előrevetítve tragikus sorsát.

1940-től gyakran hurcolták munkaszolgálatra, s talán épp hányatott, bizonytalan sorsa okán ebben az időszakban szinte a rajz válik kizárólagos művészi eszközévé. Sötét idők című sorozata és az 1944-ből származó Szolnoki vázlatkönyv a tragikus sorsú festő utolsó éveinek megrázó emlék

2018 * color * 50min

October 31, 2:30pm