Fesztivált nyit Kincsem Amerikában

November 2-án Herendi Gábor Kincsem című filmjével veszi kezdetét a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál, melyet Bunyik Béla alapító elnök-igazgató 17. alkalommal rendez meg a magyar filmeket kedvelő Los Angeles-i közönség számára. A kulturális hidat szimbolizáló fesztiválnak, a Laemmle Monica Film Center ad otthont.

Az utóbbi években készült magyar alkotók filmjei az ország határain kívül is, egyre népszerűbbek. A fesztivál évről-évre nagyobb érdeklődésre tart számot. A magyar filmgyártás reneszánszát éli, ezért a szervezők a rendezvényt a szokásostól eltérő módon, az igényekhez igazodva, több nappal meghosszabbították. A Magyar Nemzeti Filmalap, és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával, idén több magyar produkció kerül a zsűri tagjai, illetve a szélesebb amerikai közönség elé. Elősegítve ezzel a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál misszióját, hogy a fesztivál a tengeren túl népszerűsítse a hazai filmeket.

Herendi Gábort romantikus kalandfilmje az ország legnépszerűbb rendezőjévé tette. A Balázs Béla díjas rendező nevéhez fűződő filmek a kikapcsolódás és könnyed szórakozás lehetőségét ígérik a nézőknek. Személyiségéből fakadóan, filmjei derűt sugároznak, optimisták, tele vannak pozitív életérzésekkel.

A Valami Amerika sikerei után a híres magyar versenyló története köré rendezett könnyed, vagány, szerethető közönségfilmjével nemhogy visszacsalogatta a nézőket a hazai mozikba, hanem egyenesen várakozáson felüli nézői rekordokat döntött. Nem is váratott magára sokáig, hogy meghívást kapjon az amerikai bemutatóra.

A film rendezőjét arról kérdezem, hogy hogyan éli meg azt, hogy a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál nyitó filmje lett a Kincsem?

HG: Nagyon örültem a felkérésnek. Egyrészt megtiszteltetésnek és egyben nagy lehetőségnek is tartom, hogy a film bemutatásra kerül az amerikai közönség előtt. Kifejezetten azért is öröm számomra, mivel a Kincsem nem egy tipikusan fesztivál film, és nem jellemző, hogy az ilyen típusú alkotások kikerüljenek az ország határain. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a film tud egy olyan színvonalat mutatni, amivel a tengeren túl sem kell szégyenkezni. Természetesen ez köszönhető annak is, hogy hazai viszonylatban egy kivételesen nagy költségvetésű filmről beszélünk, és annak is, hogy elnyerte az itthoni közönség tetszését, és minden rekordot megdöntött a magyar piacon.

Másrészt, nekem különösen jó emlékeim vannak a fesztivállal és Los Angeles-sel kapcsolatban, mert a Valami Amerika is ott került bemutatásra. Konkrétan emlékszem, hogy egy pénteki nap estéjére esett a film bemutatója, és taxival érkeztem a mozihoz, ahol döbbenten néztem, hogy micsoda óriási tömeg várakozik, hogy bejusson az épületbe. Fel sem merült bennem, hogy mindenki az én filmemet szeretné látni, hisz több teremben párhuzamos vetítések mentek. Ez akkor lett nyilvánvaló a számomra, ahogyan fogadtak, amikor kiszálltam a taxiból. Többen odajöttek hozzám, és néhányan távolabbról is kiabálták, pl., hogy „én Ohióból utaztam ide, hogy megnézzem a filmjét.” Egészen elképesztő volt, hogy mennyien akarták látni a filmemet. Ez persze köszönhető volt az internetnek is, hiszen már elterjedt, hogy bemutatásra kerül a Valami Amerika. Borzasztóan jó érzés volt, hogy ilyen nagy az érdeklődés, de úgy 150 ember kint rekedt. Akkor döntöttem úgy, hogy kibérelem még egy hétig a termet, és nagy örömömre, minden alkalommal telt házzal ment a vetítés. A kint élő magyar közösség elég nagy létszámban jelent meg, és nagyon szerették a filmet. Ez egy igazán pozitív élmény volt a számomra. Örülök, hogy most újra ott lehetek, és remélem, hogy a Kincsemet is nagyon fogják szeretni.

Minden bizonnyal, hiszen a film rendelkezik azokkal a sikerhez nélkülözhetetlen elemekkel, amelyek jellemzik az amerikai filmeket is. Remek színészek, látványos jelmezekben formálják meg a karaktereket. A film fordulatokban gazdag, drámával, humorral fűszerezett és erősíti a nemzeti összetartozás érzését is. Mindeközben Kincsem hírnevét is tovább örökíti a fiatalabb generáció körében. Hosszabb-rövidebb ideig éltél Amerikában, ez befolyásolta valamilyen módon, hogy ilyen jó arányérzékkel elegyíted a közönségfilmek sikeréhez szükséges összetevőket? 

HG: A siker összetevőit nagyban befolyásolja a ráfordítható összeg. Amerikában egy filmre bődületes összegeket fordítanak. A közönségfilmek köré komoly iparágak alakultak. Az, hogy én kicsit, tényleg az amerikai filmek stílusában készítek filmeket, az azért van, mert nagyon szeretem a humort, és ez áll hozzám közel. Ahhoz van vonzalmam vagy érzékem. Nem úgy készítem a filmjeimet, hogy mi az, ami tetszene a közönségnek. Amilyen filmeket én szeretek csinálni és, amilyen ízléssel azokhoz nyúlok, azt szereti a közönség. Mondhatom, hogy mázlista vagyok, mert szerencsésen összecseng azzal a közönségigénnyel, amit én is szeretek vagy szeretnék látni a mozikban.

Los Angelest kicsit a második otthonomnak is tekintem. Kétszer is, több hónapot töltöttem kint a családommal. A Santa Monica-i régiót különösen szeretem. Mindig ott laktunk, és nem titkolt régi vágyam, hogy huzamosabb időt tölthessek ott úgy, hogy forgassak egy angol nyelvű filmet. Egy kicsit ezért is voltam ott, hogy ezt a közeget megszokjam, megismerjem. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassam, hosszú hónapokat, de leginkább éveket kellene ott töltenem, ugyanis azzal a „backgroud-dal” érkezni, hogy a saját hazámban egy sikeres rendező vagyok, az sajnos Amerikában még senkit sem fog érdekelni. Ott kell csinálni, létrehozni valamit, amivel elismerik az embert a filmvilágban.

Jellemzően saját forgatókönyvből dolgozol, kivétel ez alól a Kincsem volt, melyet felkérésre vállaltál el.  Megvan már a forgatókönyvötleted az angol nyelvű filmedhez?

HG: Már kész is van a forgatókönyv, és borzasztóan erősnek tartom. Divinyi Rékával közösen írtam, amit egy amerikai író átírt a nemzetközi, illetve amerikai piacra. Ezt szeretném megcsinálni.

Valóban a Kincsem forgatókönyve volt az első, amit felkérésre vállaltam el, mert nagyon izgalmasnak és jó dramaturgiájúnak tartottam. Hegedüs Bálinttal közösösen lehetőséget kaptunk a forgatókönyv továbbfejlesztésére, és így egy picit a saját képemre formálhattam. Ekkor kerültek bele a humoros részek, illetve a kikacsintások a modern jelmezekkel, hogy a mai szemnek jóleső legyen a film képi világa.

Eljátszom a gondolattal, milyen filmet csinálnál, ha nem ütköznél anyagi korlátokba?

HG: Ezzel a gondolattal én is csak játszani szoktam. Biztos jó érzés lehet, de ezt én még nem éltem meg. Bár a Kincsem tényleg sok pénzzel gazdálkodhatott, de ennyi kompromisszumot életemben nem kötöttem, mert az ötszörösét is rá lehetett volna költeni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy látványos és szép lett a film. Az pedig nem látszik, hogy hol vált szükségszerűvé kompromisszumokat kötnöm, mert azt csak én tudom, hogy milyennek szerettem volna.

Herendi Gáborról az is tudható, hogy a forgatásait jó hangulat jellemzi. Nagy stábot, és tekintélyes számú statisztát koordináltál a munka során. Jelentett ez kihívást?

HG: Négy játékfilm után, amelyben volt egy kosztümös is, ami azért nagyon megnehezíti az ember életét, azért jól jött a már megszerzett rutin. Jelenthetett volna jóval nagyobb kihívást is, ha ez a nagy csapat, ami összeállt ehhez a filmhez, nem lett volna ennyire profi. Jó hangulatban szeretek dolgozni, amit igyekszek átragasztani a stáb tagjaira is, és ez megolajozza ám a fogaskerekeket. Sok forgatáson hallom, hogy micsoda feszültségek közepette dolgoznak a színészek, ami szerintem soha sem lesz előnyére egy munkafolyamatnak. Nekem a rendezés egy szerelem. Ezért én valahogyan inkább a lelkesedésemtől vezérelve, igyekszem magammal ragadni a csapatomat. Mi végig azt éreztük, hogy itt most valami nagyszerű dolog születik, amibe érdemes azt a sok energiát belefektetni. Ez nagyban megkönnyítette a munkánkat.

Mennyi időt tervezel Los Angelesben tölteni?

HG: Egy hetet lesz lehetőségem ott tölteni. A filmpremiert követő napon tovább kell utaznom Japánba. Kincsemet meghívták Kiotóba a Történelmi Filmek Fesztiváljára, ahol versenyben van a többi történelmi film között. Ez most külön öröm számomra, hogy túl a közönségnél aratott sikereken, a film ki tud jutni a Los Angeles-i Filmfesztiválra, és Kiotóba is.

Kívánom, hogy fesztiválkörútján a filmed legyen olyan sikeres, mint a címadó híres ló a versenypályán!

Kertai Éva HAFS riporter