Black Air

(Fekete Levegő)

Gábor András elgondolkodtató filmjét nemrégiben arany szoborral jutalmazták.

 

Gábor András a Black Air (Fekete levegő) című filmjével a rövidfilmek kategóriájában elsőfilmes filmkészítőként nyerte el a Hollywood International Independent Documentary Award aranyszobrát.

A Színház és Filmművészeti Egyetem III. éves operatőr szakos hallgatója kisfilmjével több fesztiválra is kapott meghívást. A Docs Without Borders fesztiválon Student és Cinematography díjat, Nottinghamben Jury Selection Awardot nyert.

Az elismeréseid mellett, az a kérdés foglalkoztat, hogy hogyan született meg benned az ötlet, hogy bemutasd a szénégetők mindennapjait? Hogyan került a látószögedbe pont ez a téma?

GA: Egy erdélyi kirándulás alkalmával Énlakán szálltunk meg, és útközben pillantottam meg őket. Néztem, hogyan dolgoznak ezek a derék emberek és ott azonnal késztetést éreztem, hogy ezt azokkal is megosszam, akik, életformájuk, vagy a fizikai távolság okán nem kerültek soha kapcsolatba ezzel a világgal.

Hogy tudtál ilyen közel kerülni ezekhez a zárkózott embereknek?

GA: Első alkalommal szinte sehogy. Odamentem hozzájuk és mondtam, hogy szeretnék egy filmet készíteni róluk. Teljesen elutasítóak voltak. Hiába mondtam, hogy szeretném megmutatni az életüket és a munkájukat. Azt mondták: „Sok dolgunk van, nem érnünk rá, meg amúgy sem.”

A látottak alapján nem adtad fel, hiszen mégis elkészült a film. Hogyan törted át a gátat?

GA: Az Énlaka-i polgármester segítségét kértem, aki amolyan mindent megoldó típusú ember a településen. Egy „kisbolt”, (ahogy arrafelé hívják) tulajdonosa, ami a helyiek ellátását biztosítja és szerencsémre a szállásadónk is Ő volt. Így alkalmam nyílt elmondani, hogy mit tervezek.

Kérdeztem tudna-e segíteni nekem, hogy közelebb férkőzzek a szénégetőkhöz. Másnap jó szándékom, barátságom jeléül ajándékokkal felszerelkezve, amelyet a „kisboltban” szereztem be, a polgármesterrel együtt mentem vissza.

A vélhetően nagy tiszteletnek örvendő polgármester megnyugtatta és biztosította a szénégetőket, hogy elfogadhatják a közeledésemet. Ahogy fogalmazott: „Ő velem van és legyenek kedvesek, válaszoljanak a kérdéseire!” Ezen a ponton „tört meg jég”. Lassan közreműködővé váltak és így elkészülhetett a film.

Ki finanszírozta a filmet?

GA: A Black Air az első saját dokumentumfilmem, amit egyedül készítettem.

Végezetül engedj meg egy személyes kérdést! A sok drámai pillanat közül melyik hatott rád a legjobban?

GA: A kisfiú játékában kirajzolódó jövőkép.

Gábor András 8 percben engedi láttatni a grill party-k elengedhetetlen kellékét előállító családok életét. Olyan életet, mely generációról-generációra ismétlődik.

Ugyanakkor a fekete füstbe révedő tekintetekben, a legördülő izzadságcseppekben és a beszédes hallgatásokon keresztül is feltár a nézők előtt egy másik világot.

 

2017-05-31

Kertai Éva HAFS Riporter